A Trivega blogban korábban már helyet kapott az ősi paradicsom története, és elérkezett az idő, hogy megismételjük ezt másik fő termékünkkel, a kígyóuborkával. A kígyóuborka (Cucumis melo var. flexuosus), más néven kígyóméretű uborka vagy örmény uborka, őshona a Közel-Kelet: Indiától és Pakisztántól Törökországon, Örményországon át a Kelet-Mediterránumig. Egyiptomban már az ókorban termesztették. Bár uborka-szerű, a kígyóuborka botanikailag dinnye (Cucurbitaceae család), hosszúkás, kígyószerű formájáról kapta nevét.

Az uborka neve

Az uborka szanszkrit neve „erwaru”, a görögök „sikyos”-nak hívták, a rómaiak pedig „cucumis”-nek, ami a latin „cucumerem” szóból ered, és onnan terjedt az európai nyelvekbe, mint a francia „concombre” vagy az angol „cucumber”. A magyar „uborka” déli szláv (pl. szlovák uhorka) jövevényszó, eredetileg ugorka alakban, görög ἄγγουρι ‘uborka’ közvetítéssel, ami az éretlen állapotra utal.

A vadon élő faj a Közel-Keletről származik

A kígyóuborka őshazája India-Pakisztán-Törökország-Örményország régió, ahol vadon nő; Egyiptomban már az ókorban termesztették, és az ókori görögök és a Római Birodalom is ismerte. A kifejezetten népszerű uborkához képest a kígyóuborka a rómaiaknál még kevésbé volt hangsúlyos és ezért a középkori Európában elsősorban arab közvetítéssel terjedt, de például Itáliába a 15. században érkezett Örményországból. Szintén örmény bevándorlók vitték Amerikába a 19-20. században.

Mérgezőnek, állatnak valónak hitték

A korai uborkák és kígyóuborkák valószínűleg meglehetősen keserűek voltak a bennük található cucurbitacin nevű, kártevők távol tartására szolgáló vegyületektől. Ezek nagy mennyiségben mérgezőek, de nincs ok az aggodalomra: a nemesített fajtákban minimálisan fordulnak elő, és feltehetőleg a korai, vadon élő fajták is csak ritkán okoztak túl nagy bajt.

17. században brit politikus és ismert naplóíró Samuel Pepys naplójában uborkaevéssel kapcsolatos halálesetről tesz említést, ennek gyorsan híre ment Angliában és sokan egészen a 19. századig mérgezőnek tartották. Az uborkára (cucumber) ebben az időszakban „cowcumber” -ként kezdtek hivatkozni (cow=tehén) és kizárólag állatoknak valónak tartották.

Modern termesztés és fogyasztás

A 19. században Amerikában Henry J. Heinz savanyúságként iparosította. A keserűség és mag nélküli uborkafajták megjelenése szervezett nemesítéssel történt Európában és Ázsiában a 20. század második felében, kifejezetten az üvegházi termesztéshez. Napjainkban Kína a legnagyobb termelő 80 millió tonnával évente.

Manapság az uborka és a kígyóuborka sok országban nem csak népszerű, de kulturális szerepe is van. A Bibliában említett „qishut” (kígyóuborka) például ma is fontos Izraelben és arab kultúrákban, friss salátaként a közel-keleti konyha alapja. Indiában a kígyóuborkát nyári snackként sóval, chilivel ízesítik: esküvőkön és a mindennapokban is fogyasztják. Magyarországon pedig a kovászos uborka családi rituálé, nyári hagyomány generációk óta, fesztiválokon és piacokon ünnepelt gasztronómiai örökség.

Források: Wikipedia, Specialty Produce, PMC articles, Új magyar etimológiai szótár

A Trivega több generációs családi kertészeteket összefogó TÉSZ, díjnyertes termékeink az ország minden pontján megtalálhatók az áruházak polcain.