Egy zsugás gróf úr és a történelmi szendvicse
A szendvics a világ legkézenfekvőbb étele: változatainak száma gyakorlatilag végtelen, és olyan könnyű elkészíteni, hogy még a konyhaművészetek iránt a legkisebb affinitást mutató embertársainknak sem jelent problémát.
Feltalálásáért nagy köszönet illeti John Montagut, Sandwich negyedik grófját, akit a népszerű étel ötletgazdájaként tartanak számon a krónikáskönyvek.
A feljegyzések szerint a derék gróf megparancsolta az inasának, hogy hozzon neki egy szelet húst két kenyér között. Persze azért, hogy ne kelljen holmi többfogásos ételsorral megszakítani kedvenc elfoglaltságát, a kártyázást.
A szó első ismert leirata Edward Gibbon angol történész naplójából származik: 1762 novemberében arról írt, hogy „férfiak egy kis hideg húst ettek kenyérrel”.
Aztán az 1770-es évek elején Pierre-Jean Grosley francia utazási író kiadott egy pletykás és szatirikus könyvet „Új megfigyelések Angliáról és lakóiról” címmel.
Ebben leírt egy jelenetet: „egy államminiszter húsz órát töltött egy nyilvános kártyaasztalnál. Annyira elmerült a játékban, hogy egész idő alatt csak marhahúst evett, két szelet pirított kenyér között. Ez az új étel nagy divatba jött Londonban.”
A 19. század közepén a „szendvics” már annyira elterjedt volt, hogy az angolul beszélők igeként használták azt a folyamatot, amikor valamit két másik dolog közé helyeznek.
Aztán a szendvics elindult világhódító útjára. Gyakorlatilag minden földrész hozzátette a maga újítását. Egyre másra jöttek az újabb és újabb fantázianevek a Reubentől a húsos Sloppy Joe-n át a réteges Club Sandwich-ig.
1964-ben megnyílt az első Blimpie szendvicsétterem a New Jersey állambeli Hobokenben. A következő évben megnyílt a Pete’s Super Submarines, ebből lett a Subway.
Még több receptet találsz itt.
